Repülni norvég módra

Fűt-fát, bokrot kerítéssel megígértek, és milyen az elme, rögtön elhiszi, lecsillapítja magát, nem heveskedik többé, főképp ha még 200 másik társával üldögél a fedélzeten, a repülő meg álldogál a kifutópályán. Húszpercenként jönnek az újabb jelentések, már egy órája próbálunk felszállni Bergenből a Norwegian-nel. Semmi pánik, mindenkit bevárnak az Alicante és Helsinkibe induló csatlakozó járatok. Északi nyugalommal, zsörtölődés nélkül üljük ki a …

Bővebben: Repülni norvég módra

Reklámok

Állati léptékű időben

"Changing our lifestyles to respect the environment is necessary,...but this does not teach us the skills to regain the lost art of interspecies communication. Horses teach us how to communicate in a manner that seems understandable and in the presence of horses we actually receive feedback. We can make mistakes and try again." Leif Hallberg - …

Bővebben: Állati léptékű időben

Lóval terápia

  A lovas terápiát öngyógyító módszerként fedeztem fel. Több életszakaszomban is visszatértek a lovak, mikor talajt és tért vesztettem sörényükbe kapaszkodtam és úgy lendültem vissza az újra élni akarásba. Gyerekkorom lovai súlyos, nagytermetű igavonó állatok voltak. Gyermekszemben valódi négy lábon járó gigászok. Hátukra nem igen ültünk, s ha igen csak szőrin sétálgattunk az udvaron. Lovagolni …

Bővebben: Lóval terápia

A két m-mel

A macskákkal  későn kerültem valamiféle viszonyba. Megszállott nagytermetű kutyarajongóként a macsek közelsége mindig valósággal irritált. Nem állhattam, ahogy semmittevően hozzám dörgölőzött, a látványát ahogy a napot egy fektében végig lustálkodta, mint akit épp egy álomteli lépés választ el a magasztos megvilágosodástól. Ugyanúgy voltam a kislovakkal. Ha ló, akkor legyen termete, formája, látványa. Izmokkal, erővel megáldott teremtmény. Nem holmi apró termetű mesehős. Pónikkal már volt dolgom életem során, szinte minden lovardához tartozik egy ilyen gyerekkedvenc. …

Bővebben: A két m-mel

Amikor a gyökércsakra pokolra táncoltat

Életemben először vállalkoztam önkéntes munkára. Nem úgy, hogy besegítek egy barátomnak fát rakni, a családnak hivatalos papírokat fordítani, rokonnak cseresznyét szedni, hanem nekivágtam egy számomra teljesen kiszolgáltatott ismeretlennek. Számtalanszor vettem már nyakamba a világot,  és vagányul álltam ki a sarat szinte mindenütt, ahol volt tét, ahol a dolgok a teljesítmény jutalmazás lineáris tengelyén haladtak. Azt viszont, hogy az elmém számára kiszámíthatatlan helyen vállalkozzak …

Bővebben: Amikor a gyökércsakra pokolra táncoltat

Finn-e a télapó?

Pár éve egy kerek telet töltöttem Lappföld egyik télapójánál, manóskodtam. Észak Finnországban ha kérded, hol lakik A Télapó, szinte biztosra veheted, hogy mindegyik turisztikai központ a saját kifejlesztett mikulását kínálja. Van akinek  a klasszikus, Rovaniemiben székelő Joulupukki (karácsonyi bakk) jön be, egy másik pedig a Kakslauttanen-ben élőre esküszik. A télapó brend helyek gombamódra nőnek ki a finn erdőkből, mert a telente sok millió idelátogató ázsiai, angol és spanyol a helyi hagyományokat …

Bővebben: Finn-e a télapó?

Az ősz izzásában Izlandon

Igen játékos kedvibe volt a Teremtő, amikor Izlandot összegyúrta. Gyurmázás közben alighanem kiejtette kovászát markából, ami épp egy förgeteges vulkán tetején landolt. Na ott lett aztán  ne mulass! Tűzhányó őfelsége kebelére nyelte a fejére koppanót, olvasztgatta kohójában, csombojgatta gyomra mélyin, nevelgette tűzparázson. Magocskája növögetett, egyre kerekebbre domborodott és amikor elérte a vulkán köldökét, egy hatalmas tüsszentés …

Bővebben: Az ősz izzásában Izlandon